34 .  Ny�l mese  .

         34. �JRA INDUL AZ �LET XXXIV.

Az �jszaka csendes nyugalomban telt el. Reggelre, �gy ahogy megj�soltam, megj�tt a sz�l. Elkezdte lengetni a f�kat. A f�k hajladoztak �s k�vett�k a sz�l erej�t . A sz�llel egy�tt lassan elkezdtek s�r�s�dni a fellegek. Ahogy feln�ztek a nyulak az �gre, l�thatt�k, hogy egyre feket�bbek felh�k vannak az �gen.

--- Ebb�l nagy zuh� lesz.

----H�t rem�lem nem olyan nagy, mint aminek l�tszik. Szerencs�re mi egy kisebb dombra csin�ltuk a lak�sunkat �gy tal�n meg�sszuk a sok vizet. Az er�s sz�l �gakat t�rt le �s a vihar egyre er�s�d�tt.  A felh�k hamar �sszeterel�dtek �s megindult az �gi �ld�s. Csak esett �s esett napokig. Az es�felh� ut�np�tl�s nem akart megsz�nni, egy h�ten kereszt�l meg�ll�s n�lk�l esett. Ennek azt�n az lett az eredm�nye, hogy az erd� laposabb r�sz�t el�rasztotta a v�z. A m�lyebb r�szekben patak indult el �tj�ra az erd� sz�le fel�, mag�val sodorva egy csomo levelet �s �gat. Az el�z� es� megmutatta, hogy hol hi�nyos a nyulak f�szke �s mivel m�g akkor id�ben kijav�tott�k, most nem �zott be .

Milyen megnyugtat�, hogy egy biztons�gos fed�l van a nyulak feje felett. N�ha –n�ha kin�ztek az erd�re, s�t amikor kicsit csendesedett a vihar a f�k lombkoron�j�t kihaszn�lva elmentek megn�zni, hogy n�z ki az erd� ilyen nagy es� ut�n. H�t bizony ami�ta ez a ny�lcsal�d ebben az erd�ben �l ,ilyen nagy es�z�s m�g nem volt .A m�lyed�sekben kisebb tavak keletkeztek �s amint megteltek,  kis patakok k�t�tt�k �ssze egym�st a m�sik kisebb tavakkal. Azok az �llatok, akik nem tudtak elb�jni az es� el�l azok bizony teljesen �t�zva �lldog�ltak a nagyobb f�k lombja alatt. Amennyire lehetett �sszeb�jtak, hogy meleg�ts�k egym�st. Most nem volt ellens�g, csak bar�t. A m�lypontokr�l az �llatok mind feljebb h�z�dtak a magasabb pontokra. Az �gi �ld�s a hetedik napon kezdett felszakadozni, majd el�llt az es�. A sz�l is megenyh�lt �s csak kellemesen f�jt. Az �llatok hamar megsz�r�tott�k bund�ikat,de az erd� talaja tocsogott a s�rt�l, �s minden �llat  m�lyen beles�llyedt az erd� talaj�ba. Az erd�ben alig lehetett k�zlekedni. Szerencs�j�k volt a nyulaknak, hogy megtanultak a f�kon k�zlekedni, mert �gy nem kellett a s�rban m�szk�lniuk. B�r a f�k t�rzs�n is neh�z volt a j�r�s, mert s�kos volt �s nagyon kellett kapaszkodni, de �gy legal�bb el tudtak jutni az erd� m�s pontj�ra is. Az erd� talaja annyira �t volt �zva, hogy nem volt k�pes elnyelni a rengeteg lehullott es�t. A sok s�rnak csak a vaddiszn�k �r�ltek, dagony�ztak is benne �jt nappall� t�ve.

Sok kis patak vezette el a felesleges vizet az erd�b�l, �gy csak a m�lyebb pontokon maradtak meg a kis tavak. Hamar tele lett b�k�kkal �s m�s v�zi �l�l�nnyel. A patak annyira megduzzadt,hogy majdnem kil�pett a medr�b�l. Az id� mul�s�val a dombosabb ter�letek lettek el�bb sz�razabbak, b�r a sok l�bnyom, j�l felsz�ntotta egy kicsit . Lassan kezdett az �let helyre�llni . A f� kezdett n�hol megjelenni , b�r magasra nem tudott megn�ni ,mert mindig ler�gt�k az �llatok. Egy h�nap telt el mire �jra a r�gi volt az erd�,az �llatok lassan sz�lling�ztak vissza a r�gi megszokott hely�kre �s lehetett v�gre hanc�rozni �gy, hogy senki nem lett s�ros. A f�k elvesztett�k hars�ny z�ld sz�n�ket �s �tfordultak a s�rga szin fel� �s  levelek s�rga sz�nben kezdtek t�nd�k�lni. Ez pedig m�r az �sz el�jele. B�r m�g a nap melegen s�t �s nagyon j� ahogy b�r�nket meleg�t� ,de a reggelek m�r kezdtek h�v�sebbek, lenni. Reggelente m�r l�that�v� v�lt a lehelet azt�n, ahogy j�tt fel a nap �s �tmeleg�tette a leveg�t , elmult.Feltart�ztathatatlanul k�zeledett az �sz.

V�ge  a  34. r�sznek